Tapasztalt fotográfust kérdeztük meg a fotók kommunikációban betöltött szerepéről. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja 25 év szakmában eltöltött éve után a jól exponált képek márkaépítő funkcióját, a fotós műfaj jelenét és jövőjét. Bejegyzésünk interjúalanya, Dankó Imre. Elsősorban személyes véleményét, motivációját, alkotásra serkentő gondolatait kerestük. Inspiráló olvasást kívánunk!

Hogyan illeszthető egy fotó színeivel, stílusával és textúráival a cég arculatához?

Szerintem a kulcsszó a szinkronitás. Emlékezhetünk a Benetton ominózus reklámkampányára – sokaknál kiverve a biztosítékot –, halálraítéltek portréival a plakátokon reklámozta termékeit. Morálisan lehet erről vitatkozni, de teljesen beleillett a cég filozófiájába, hiszen tudomásom szerint több ilyen botrányt kiváltó megmozdulásuk is volt. Ezt csak azért mondom, mert ugyanez finoman szólva is hiteltelen lett volna, mondjuk egy szabolcsi almatermesztő cégtől. Ötletelni kell, mert az kreatív dolog, jót tesz a cég önmagával, mert megmozgatja kicsit a belső energiákat, másrészt ki tudja emelni a versenytársak közül. Ám, ha irreálisan nagyot akar dobni, azt észreveszi a figyelmes szemlélő, ettől pedig hiteltelenné, rosszabb esetben nevetségessé válik. Egy rendes cégnek egyébként van arculati kézikönyve, amelyben iránymutatás található az alapvető megjelenési formákra. Logó, színek, betűtípusok, hirdetési formák. Ez sok esetben már adja magát, kiegészítve egy kis fűszerezéssel. De, ha nincs is ilyen a fotós találkozik a megbízóval, megismerkedik a cég tevékenységével, az adott feladattal és képbe önti azt.

Szinkronitás a cég és fotós között, szinkronitás a cég és az elkészült anyag között.

Hogyan közvetíti megfelelően a fotó a márka üzenetét?

Erről az a gyermekkoromban gyakran hallott mondat jut eszembe, hogy nem szabad egy embert külső alapján megítélni. Közben pedig találkozunk valakivel, és az első benyomásaink mégis csak a megjelenéséből adódnak. Rögtön egy impulzus ér bennünket pozitív, vagy negatív irányba. Valahogy így van ez a cégek esetében is. Szimpatikus vagy nem, minőségi vagy olcsó, hiteles vagy hiteltelen, tolakodó vagy visszafogott, a mi nyelvünkön beszél vagy számunkra idegen. Ebben segít kommunikálni a fotó, hiszen ma már – sajnos, vagy sem – a forma űbereli a tartalmat. Korunk nyelve a kép a szó helyett. Gyorsan és könnyen befogadható kommunikáció, melyben a néző inkább életérzést és sztorit keres.

A jó fotó ezt teszi, történetet mesél.

Persze ez nem mindig egyszerű, vannak látványosan megjeleníthető termékek, szolgáltatások és van, amikor igazi fejtörést okoz. Ám az igazi problémát abban látom, hogy sok cégnek nincs valódi önképe. A versenytársakat másolják, mert az már bejött. Ez a gondolkodásmód, bár kétségtelenül kényelmes, nem ösztönzi az alkotót – fotóst – sem a kreativitásra. Ezt sokszor az fokozza, hogy a cégeknél nincs hozzáértő, döntésképes szakember. Egyszóval optimális esetben a cégnek van önképe, tudja kiknek akar szolgáltatni, vagy eladni, és ezt milyen nyelven akarja – tartalmilag és formailag – kommunikálni. Innentől van értelme a fotóról, mint közvetítő elemről beszélni. Tetszik vagy sem egy termékről, vagy cégről az első benyomásainkat a fotók adják. Hitelessé pedig az teszi, hogy valódi tartalom van mögötte.

Az én olvasatomban inspiratív, minőségi, kulturált, talán – lehetőség szerint – művészi is.

Mitől jó egy termékfotó, mikor szólítja meg vásárlót, hogyan készül?

Alapvetően két kategóriát állítanék fel. Az első az úgynevezett webes fotó. Mindenki látott már ilyet, többnyire fehér háttér előtt látható a termék. Ez alapvetően érzelemmentes stílus, ha szép a termék jól fog kinézni a fotón, ha kevésbé mutatós, akkor hozzáértéssel kicsit lehet rajta segíteni. Ennél kizárólag fotóminőségi kritériumok vannak: igényes világítás, mely a termék formáját, textúráját valósághűen mutatja be, az ideális, előnyös nézőpont kiválasztása, illetve a megfelelő objektívválasztás a torzításmentes megjelenítés eléréséhez.

A második kategória esetében van értelme beszélni a vevő megszólításáról. Ez az image-fotó, ahol egy környezetet teremtünk a termék számára. Bevallom, én ezt szeretem csinálni, lubickolhat az ember az ötletelésben. Rengeteg megoldás lehetséges mind az enteriőrt, mind a fényeket illetően. Úgy képzeljük el, mint egy színházi díszletet: a néző meglátja és máris a történetben van. Receptet nem tudnék mondani, hiszen sok minden befolyásolja az alkotás folyamatát: a termék típusa (élelmiszer, ékszer, sporteszköz), a vásárlói réteg, az árkategória.

Egy jó termékfotó önmagában is vizuális élmény, minőséget sugároz, ez a fény pedig rávetül a portékát kínálóra is, vagyis a színvonal hajójára ő is felszáll.

Van-e különbség, ha nyomtatott vagy online megjelenéshez fotózunk?

A fotó elkészítése szempontjából jellemzően nincs különbség. Az utómunkát illetően van eltérés, hiszen mondjuk egy magazin esetén a nyomda konkrét paramétereket ad meg a papírtípusra, felbontásra, pontterülésre, kalibrációra vonatkozóan. Többnyire a munkamegosztás úgy zajlik, hogy a fotós leadja a technikai és vizuális értelemben is minőségi képeket a szerkesztőségbe, majd a tördelőgrafikus állítja be a fotókat a nyomdai elvárásoknak megfelelően. Ez kikerülhetetlen folyamat, hiszen különböző színrendszereket kell igazítani egymáshoz. Kiegészítésként annyit hozzáfűznék, hogy

az online térben vélek felfedezni egy lazább, izgágább stílust, mely esetleg nem annyira alapos, vagy megfontolt, de mindenképp érdekes. Ez a működés jellegéből adódik, nem az örökkévalóságnak készül.

A nyomtatott sajtó, még inkább az albumok, könyvek világában még megvan egyfajta arisztokratikus minőségszemlélet.

Milyen speciális területei vannak az alkalmazott fotográfiának, milyen kihívásokkal néznek szembe az egyes területek specialistái?

A fotós szakma határozottan a specializálódás felé megy. Ennek többek között az az oka, hogy a marketingesek ezt az utat tartják járhatónak. És mi köze a reklámnak a fotóshoz? Ez is egy szolgáltatás, nagy a tülekedés és a megrendelőhöz el kell jutni. Több weboldalon olvastam tanácsokat fotóst keresőknek, hogy „ha fotóst keresel az esküvődre mindenképp olyat válassz, aki túl van 400 eseményen”. Ez akár igaz is lehet, hiszen a nagy számok törvénye alapján elképesztő rutinra lehet így szert tenni. A kérdés csak az, hogy rutinos, vagy kreatív szakembert keresünk. Persze a kettő nem zárja ki egymást, de tipikusan az esküvős műfajban látom kollégáknál a megfáradás, és a tipikus panelekben való gondolkodás jeleit. Én ezért szeretek a területek között mozogni, ha módom van rá. Kizökkent és inspirációt ad.

Érdekességképpen a fontosabb területekből felsorolnék néhányat: épület-, esküvő-, rendezvény-, portré-, riport-, gasztro-, tárgyfotó és még ki tudja milyen igények lépnek fel. Csak, hogy érzékeltessem a specializációt, van aki úgynevezett üzleti headshot fotós. Ez gyakorlatilag egy közeli portré, minőségi színvonalon. Tehát az amúgy is specifikus portréfotózáson belüli specifikum. Minden területnek megvannak a maga kis titkai.

Az emberábrázolásban a pszichológusi szintű kommunikáció a titok.

Az épületfotózásban a geometria, a nézőpont és a napszak a nagy titok, az igen komoly utómunka és sorolhatnám.

Az, hogy miért nem minden fotós specialista az a válasz, hogy nem mindenki teheti meg. Szerintem mindegyiküknek van kedvenc területe, de amíg az ország gazdagabb részein van elég megbízás egy-egy célfeladatra, addig a szegényebb területeken minden munkát kénytelenek elvállalni. Ez nem feltétlenül probléma annak, aki szereti az új kihívásokat. Ők a fotóstársadalom deszantosai.

Dankó Imre további fotót ITT tudod megnézni.

Milyen hatással van a fotózásra a videós tartalmak térnyerése a weben, a közösségi médiában?

Kétségtelenül száguldásba kezdett a mozgó képi tartalom, melynek két jellemző oka van. Az egyik, hogy a mai generáció nem néz TV-t, magának keresi meg és állítja össze a saját tartalmát érdeklődési körének megfelelően. A másik, hogy nincs helyhez kötve, a mobileszközökön útközben is meg tudja nézni, sőt ő maga is tud készíteni. Ennek ellenére nem érzek vagy-vagy küzdelmet. A fotónak is és a videónak is meg van a helye, hogy úgy mondjam kicsit más a filozófiája.

A fotó statikus, van időd a részletekre, elmélázol rajta, vagy továbbgondolod, a mesét magadnak írod. A videó mozgalmas, készen kapod a sztorit, nem kell agyalni rajta, kényelmesen belesüppeszt a virtuális fotelbe.

Ez nem minőségi különbségtétel, mindkettőnek megvannak a nagyszerű alkotásai, és alkotói. Ezért fontos, hogy a kommunikációban egy cég eldöntse, hogyan akar megszólítani és ehhez milyen nyelvezetet használ. Ehhez pedig ki kell választani a színvonalas munkát végző, elhivatott, megbízható és hozzá való szakembert. Ebben segíthet egy személyes találkozó, ahol a leendő partnerek egymás szemébe nézhetnek. Mert az első benyomás…

starthang.com